Az űrhajós Corvette-tel jár – régi igazság ez Amerikában, ami régen még igaz is volt. Az asztronauták és a sportautók jó viszonya ma már nem ennyire magától értetődő, az űrverseny éveiben viszont csak az nem hajtott Corvette-tet a NASA-nál, aki nem akart.
Az űrhajósokba már a szakma előszobájában, berepülőpilóta korukban belenevelték, hogy részegen autóval száguldozni kietlen országutakon a szakma része. Ami gyors, veszélyes és vezetni kell, azzal a berepülőpilóta elboldogul, de legalább megvan hozzá az egója, hogy a határáig hajtsa. Tom Wolfe-nál senki nem fogta meg jobban ennek a zárt világnak a romantikáját, ahol hajnaltól késő estig csapolták az adrenalint a légitámaszpontokon, a repülős és autós száguldások között felütve némi sörrel. Repülés és ivászat, ivászat és vezetés – ez volt a bűvös kör, a napi menetrend az ötvenes-hatvanas évek amerikai csúcspilótáinál.
Tűztek , zárt kötelékben, mondjuk a Nellis Légitámaszpontról le a 15-ös úton Las Vegas-nak, dörögve, fogócskázva, néha négyen fej-fej mellett, neki a legélesebb kanyarnak a sivó laposon, mintha egymást akarták volna kifordítani a kerékvágásból – majd goromba bőgéssel, akár a Pokol Angyalai, zúdultak be Las Vegas közepébe. - Írta Wolfe Az igazakban, ahol írt arról is, hogy több vadászpilóta halt meg akkoriban autóban, mint repülőn. Szóval a sportautós kattanás ott volt mélyen a pilótáknál, hát még berepülőknél, de ettől még nem volt magától értetődő, hogy Amerika első űrt megjárt hősei Amerika menő sportautóját hajtsák.
A berepülőpilóták között nem mindenkinek tellett Corvette-re. Nem úgy Alan Shepardnek, a NASA első űrprogramja, a Mercury hét, berepülőből lett űrhajósjelöltjének egyikének, aki már az első NASA-s kiképzésekre saját Corvette-jével érkezett 1959-ben. Shepardöt mint az USA első űrhajósát ismeri a világ, de ismerhetné még arról is, hogy jórészt vele kezdődött az Apollo-program végéig tartó kötelék a Chevrolet és az űrhajósok között. A Corvette-fan Shepard a General Motors vezető mérnökének meghívására még a detroiti gyárat is megjárta, hogy különféle prototípusokat vezethessen, majd miután 1961. május 5-én, három héttel Gagarin után, de első amerikaiként megjárta az űrt, a GM megajándékozta egy új Corvette-tel.
A NASA nagyon kényes volt űrhajósai reklámcélú kényeztetésére, már azért is, mert bár fura, de közalkalmazottakról volt szó. Azt sem nyelték le könnyen, hogy a LIFE magazin exkluzív szerződést kötött a Mercury hétjével, de még azok feleségeivel is személyes történetükre jó pénzért, és miközben az USA legnagyobb sztárja volt a hét űrhajós, távol tartották őket a mindenféle cégek próbálkozásaitól. Hivatalosan Shepard volt az egyetlen közülük, aki ajándékba kapott egy Corvette-et. Hogy a többiek is szinte ingyen jutottak hozzá, ahhoz első sorban egy önjelölt felbujtó, Jim Rathmann kellett.
Gus éjszakánként kijárt kergetőzni a Fokra. Az út közepén rontott a következő kanyarulatig, és a közeledő fényszórókkal vagy pszichokinetikus módon bánt el, vagy lepördült a padkára, majd kunkorodott vissza és lépett tovább. Aki látta, eltakarta a szemét, és idegesen vihogott. Csak az űrhajósok nem tartottak semmitől, amíg a gázon volt a lábuk. Sejtelmük sem volt, mennyire közepesek autóvezetőnek a hivatásos versenyző ítélete szerint.
Ezek is Wolfe mondatai, Gusról és Rathmannről írta. Hogy tényleg olyan szuper autóvezetők voltak-e, mint hitték magukról mindegy volt, az autóversenyzőből lett kereskedő nagyon megkedvelte a mercury-s fiúkat. Akárcsak cimborája, a Chevrolet-elnök Ed Cole, akivel összehozták az egydolláros lízingszerződéseket. Ha már ajándékozni nem lett volna elegáns, kitalálták, hogy évi egy dollárért azt bérlik az asztronauták Rahtmann kereskedéséből, amit akarnak. A hét mercury-s közül hatan Corvette-et választottak, egyedül Glenn járt külön úton, aki egy családi kombit kölcsönzött.
Bár egész Amerika őket figyelte, nehéz volt levetkőzni a világvégi légi támaszpontokon felszedett szokásokat. Gus és Shepard voltak a legnagyobb racerek, rendszeresen jártak Rahtmannhez ezt-azt variálni az autókon és olyanokat meccseltek az óceánparti homokon egymással, hogy azt még évtizedekkel később is vidáman sztorizták a kollégák. Állítólag még vízisíztek is a Corvette-ekkel egymást húzva az óceán sekély vízében, amibe Gordon Cooper is beszállt. Ez a corvette-es suhanckodás Gus és Shepard között aztán a lízingprogrammal együtt átnyúlt az Apollo-programra, és nagyjából Gus 1967-es tragikus halálig tartott, amikor is két társával együtt bennégett az űrkabinban egy gyakorlat alatt.
Az Apollo-program éveiben is ment tovább a lízing. A NASA továbbra is kicsit ferdén nézett az alkura, az űrhajósok imádták, hogy a legújabb Corvette-ket hajtják, a Chevrolet imidzsén pedig óriásit dobott, hogy az ország legnagyobb hőseit autóikkal együtt fotózzák az újságokba. Az Apollo 12 űrhajósa, Alan Bean nyilatkozta egyszer, hogy a Johnson Űrközpont parkolója akkoriban tele volt mindenféle színű Corvette-ekkel. Bármikor, ha az úton láttál közeledni egy Corvette-et, az egy másik asztronauta volt – Bean mondta ezt a NASA központok (Cape Canaveral és Houston) körüli utakról.
A Corvette-es lízingbuli a hetvenes évek elején, az Apollo-programmal, azaz az utolsó nagy figyelemmel kísért űrprogrammal véget ért. Ma már csak akkor hajt Corvette-tet egy űrhajós, ha vesz magának, de a sportautós vagánykodás és az űrkutatás amúgy sem járnak párban manapság. A Nemzetközi Űrállomásra mindenféle tudományterületeken át vezet az út. Bár akadnak ma is berepülő pilótából lett asztronauták, a mai űrhajós egója nem a legveszélyesebb kísérleti gépekkel repülésben vagy az óceánparti homokon elrúgott gázfröccsökben tombolja ki magát, inkább az űrben végzett tudományos munkában.
És hogy mi lett a NASA-s Corvette-ekkel? Egy részüket a lízing lejártával leadták, egy részüket megvették az űrhajósok. Néhány eltűnt, néhányat megszereztek amerikai múzeumok és vannak, amelyek magángyűjtők közt keringenek. Pár éve például Neil Armstrong '67-es Corvette-je került fel az eBay-re.