A Bugattinál jó ideje hangoztatják, hogy a Veyron 400 feletti tempójával kiszálltak a sebességrekord hajhászásból, hiszen nekik már nem kell bizonyítaniuk, aztán valahogy mégis megfuttatták a Chiront, 490-nel.
Ekkora tempóval kerekeken gurulni, főleg, ha azok a kerekek gumiból vannak, még egy gyárilag 1500 lóerős, méregdrága hipersportautóval sem kispályás feladat, ezért aztán szükség volt egy kevés átalakításra és egy több, mint nyolc kilométeres aszfaltcsíkra, hogy legyen idő felgyorsulni, meg persze utána megállni.
Négyszázas tempó környékén már olyan terhelés éri az abroncsokat, hogy a Michelin külön a Chironra fejlesztett olyan gumikat, amik kibírjak a szédítő, percenkénti 4100 fordulatot. Ha viszont tovább növeljük még egy országúti adaggal a sebességet, hogy meglegyen a 490 km/h, akkor már érdemes előtte röntgennel átvizsgálni a szerkezetüket. Ugyanis, a gumiban lévő fémszálak normál esetben egymással párhuzamosan futnak, de a gyártás során előfordul, hogy egy-egy szál kicsit közelebb kerül a szomszédjához. Ez normál tempónál, olyan 380-400-ig még nem gond, de ötszázhoz közeledve már hajlamosak összeérni és súrlódva hőt termelni, ami viszont már veszélyes lehet.
A másik nehezen kezelhető tényező a légáramlás amit, ha elkottáznak, ilyen tempónál már egészen félelmetes eredménye lehet. A fordított szárnyprofilként funkcionáló autót lényegében ketté akarja tépni az irdatlan légáram, éppen ezért igazítottak egy kicsit az aerodinamikán és a végére is kapott 20 centi toldást, hogy jobban kiadja a cseppforma, de még így is kellett plusz száz lóerő, hogy keresztül tudja rágni magát az ötszáz körül már szinte falként viselkedő levegőn.